Forrás: Heves Megyei Hírlap, 2011. január 14., péntek
A megyei körképben A Hét Embere: Kovács Katalin, Barta Katalin írása

"PORTRÉ: Amit mi gyermekeinknek adhatunk, azok a gyökerek és a szárnyak

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik fődíját kapta meg az Egri Kulturális és Művészeti Központ Kovács Katalin által vezetett kézműves szakköre. Mint mondja: a siker közös

- Tavaly decemberben Budapesten, a Magyar Kézművességét Alapítvány XVII. Betlehemi Jászol című kiállításán a Vadahunyadvárban mutatták be az egri kézműves szakkör alkotását, amely elnyerte a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fődíját. Mit szóltak az elismeréshez?
- Őszintén szólva meglepődtünk, ugyanis hivatalos értesítést nem igazán kaptunk a díjról. Amikor a kiállított anyagért utaztunk a fővárosba, akkor kérdezték meg a számlaszámunkat, hogy hova utalhatnák a kitüntetéssel járó összeget. Ez a díj nem csak nekem, hanem szakkörvezető társamnak, Berzsenyi Mariannak és a művészeti tanácsadónknak, Kátai Mihály, Munkácsy-díjas festőművésznek is szól, no és a szakkörünk hat tehetséges tagjának.
- Több mint negyedszázada, 1983 óta dolgozik az Egri Kulturális és Művészeti Közpoont Forrás Gyermek-szabadidőközpont munkatársakén. Hogyan került az intézménybe?
- Edelényben nőttem fel, Miskolcon érettségiztem, majd az egri tanárképző főiskola történelem-népművelés szakán szereztem diplomát. Már a főiskolás évek alatt is gyakran megfordultam a Forrásban, megkedveltem a légkört, és nagy vágyam volt, hogy itt dolgozhassak. A sorsom azonban egy fél évre Szolnokra vezérelt egy közművelődési intézménybe. Itt ismertem meg a férjemet. Boldog voltam, amikor hat hónap után felhívtak Egerből: van helyem a Forrásban, várnak. Szeptembertől már itt dolgoztam. Nem sokkal később férjhez mentem, és született két lányom.
- A nevéhez fűződik az 1984-ben először megszervezett Sátorfalva irodalmi tábor. A program töretlen népszerűségnek örvend. Mi a titka a sikernek?
- Mindig is közel állt hozzám az irodalom, a történelem, a vizuális kultúra. Sátorfalván e három terület ötvöződik, így nemcsak a gyerekeket, hanem a maradandó élményekre éhes felnőtteket is vonzza a közösség. Örülök annak, hogy sokan visszajárnak, néhányan örömmel vesznek részt immár a szervezésben is.
- Egerben rendezik meg az Országos Tűzzománc Biennálékat, amelyek a legrangosabb szakmai rendezvénynek számítanak. Honnan az ötlet?
- A tűzzománc a kézmávességnek az a fajtája, amelyet sokan szeretnek és művelnek, ám nem igazán volt olyan fórum, lehetőség, ahol ezek az alkotások egyszerre csillanhatnak fel. A biennálé gondolata is innen eredt. A sikert jelzi, hogy már az első kiállításra is több száz mű érkezett.
- Munkatársai Önt jelölték a MOL Tehetséggondozásért Díjra, amelyben februárban várható döntés. Az ajánlók között művészek, közművelődési szakemberek, szülők méltatják a munkásságát. Milyen érzés volt ovlasni ezeket a sorokat?
- Már az is nagy dolog, hogy rám gondoltak. Soha nem vágytam nagy elismerésekre, díjakra. Csendben tettem a dolgom, s igyekeztem megosztani mindenkivel az örömöt, amit az alkotás jelent. Azért képeztem magam, hogy minél több kézműves technikával megismerkedjem, s ezeket másoknak is átadjam. Úgy érzem, megtaláltam a helyem a világban. A magánéletemről annyit, hogy a két lányom is felnőtt időközben, s idén átvehetik egyetemi diplomájukat. Eddigi utamon egy goethei gondolat vezérelt: "Csupán két dolog van, amit gyermekeinknek adhatunk: a gyökerek és a szárnyak."